Lizankát az Autista Vagyok videócsatorna egyik "sztárjaként" ismerhetjük sokan és az, hogy most könyvet is írt, megint valami korszakalkotó, hiánypótló dolog. Több autista felnőtt (nő) ragadott már tollat (billentyűzetet), hogy a saját életéről meséljen, de magyar még egy sem. Lizanka ezzel Temple Grandin, Donna Williams és Gunilla Gerland nyomdokaiba lépett, mi pedig örülhetünk az ismerős helyszíneknek és a Volán busznak. :)
A könyve jellegéből adódóan rendkívül személyes, csodálom is Lizankát a bátorságáért, hogy így ki merte tárni a nagy nyilvánosság elé élete intim pillanatait, gondolatait, megéléseit. És ez persze egyben a könyv egyik varázsa is. Miközben olvastam, gyakran volt olyan érzésem, hogy ebben, vagy abban a dologban éppenséggel hasonlítunk Lizankával, máskor pedig épp ellenkezőleg. Megerősítést nyert bennem a mindenki másképp egyforma közhely. (Lehet bennem ezt még erősíteni vajon?)
A másik varázs (mármint a könyvé), hogy úgy tűnik, Lizanka soha nem ítél el senkit, soha nem neheztel. Még olyankor sem, amikor az olvasó is úgy érzi, most aztán tényleg joggal lehetne mérges.
A könyv igen olvasmányos, a legnagyobb tanév végi hajtásban is kiolvastam pár nap alatt, ajánlom hát bátran mindenkinek, akit érdekel egy személyes és megrázó emberi sors, vagy történetesen az autizmus.
Köszönjük, Lizanka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése